Mantra
Mi az a mantra? És miért mantrázunk?
A mantra kifejzés eredetileg két szóból tevődik össze: Man = elme és Trang = hullám vagy kivetülés. Úgy határozhatjuk meg a jelentését, hogy az elme kreatív kivetülése a hang által. A hang egy energia forma, aminek struktúrája van, hat a csakrákra (a test energiaközpontjai) és az emberi pszichére.
A jógában használt szanszkrit vagy gurmukh mantrák befolyásolják az elme sémáit és az agy kémiáját, a használt szavak értelme és ritmusa alapján. A hang vibrál, rezeg, így tudja kijeteni hatását az emberi szrvezetre.
Jógának külön fajtája létezik több ezer éve, ami a hang vibrációjával foglalkozik, ez az úgy nevezett nád jóga. Ez utóbbi vizsgálja, hogy hogyan hatnak a hangok, illetve a nyelv és a száj mozgása a testre, az elmére és a lélekre.
A szájpadlásunk keményebb részén 84 meridián pont található. Mantrázás közben a nyelv stimulálja ezeket a pontokat, ami végső soron hat a hipotalamuszra. Az agynak ez a része irányítja a hormon háztartásunkat, a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszert. Így annak stimulálása kihat az egész testre.
Mantrázás közben fontos a ritmus és az ütem. Figyelni kell arra is, hogy honnan, mely csakrából éneklem, illetve a helyes artikuláció is lényeges.
Speciális mantrák használhatók különböző élethelyzetekben, például gyász esetén, intuíció növelése, önbecsülés erősítése etc.
Csoportos órán a fizikai gyakorlatok után, meditáció keretében zengetünk mantrákat.
Az előbbiekben felsorolt hatásokon kívül, a mantra segít az elmének kiszakadni a gondolatok világából és kizárólag a kiejtett szavakra fókuszálni.
Nálam általában kundalíni jógaóra része hosszabb mantrázás. Sokszor idegenkedünk ettől a gyakorlattól. Magamon is megfigyeltem, hogy kezdetben nehéz volt feloldodnom mantrazás, csak egyszerűenn túl akartam lenni rajta. Ez egész olyan „túl spirinek” tünt. Ma már ez az egyik kedvenc gyakorlatom. Modern világunkban megfigyelhetjük, hogy milyen keveset táncolunk vagy éneklünk, pedig mindkét forma segt kifejezni és feldolgozni az érzéseinket, illetve ezek igazi, tiszta örömforrások.
Ha egyszer kipróbálnád, gyere el egy jógaórára!
Hogyan jógázzunk?
Hogyan jógázzunk?
Nyugaton (Indiától nyugatra) a jógát elsősorban annak fizikai részével, az ászanákkal (jóga póz) azonosítsuk. Azok pedig csak a jóga filozófia egyik pillére a nyolcból. Jóga szó jelentése egyesülés, ami által el tudjuk érni a test,a szellem és a lélek mély egyesítését.
Patanjali jóga szútrában az ászanákról annyit kommentált, hogy stabilnak és kényelmesnek kell lennie. Itt elsősorban a meditációhoz való legmegfelelőbb póz megtalálásáról van szó, de vajon hányszor jut ez eszünkbe a jógaszőnyegen?
Személy szerint több éves gyakorlat kellett, illetve több komolyabb sérülés, hogy a testemmel egy szoros együttmüködő kapcsolat tudjon kialakulni: szerető megengedésben legyek és tiszteljem a határaimat, ha a gyakorlás ellenére egy póz nem megy.
Tapas a jóga második pillérének, niyamanak az egyik ága. Nimaya a jóga filozófiájának azon része, ami a külvilággal kapcsolatos tanokat, irányelveket foglalja össze, amiket a jógik alkalmaznak az életükben. A tapas szó egy belső tűzre utal, ami erőt ad a kitartáshoz, a disziplinhez. Tapas lángjának meggyújtása és annak fenntartása elengedhetetlen, hogy a tartós változás következzen be. Fizikálisan és mentálisan kell felkészülni, hogy változás megtörténhessen. Ez kitartó gyakorlást igényel, néha önkorlátozást, fegyelmet is. Személy szerint, sajnos még mindig, bele esem néha abba a hibába, hogy óriási buzgalommal esek neki egy új gyakorlatsornak vagy póznak (nehezebb ászanákat különöző részgyakorlatokkal lehet előkészíteni) fokozatosság helyett, majd az idő múlásával gyorsan elfogy a türelmem és a kitartásom. A tapas tehát hatalmas lánggal meggyúlik bennem, ami néha ugyanolyan gyorsasággal ki is alszik, felégetve az összes energiámat. Minél gyorsabban szeretnék eredményeket, a helyett, hogy lassabban, türelemmel, először bizonyos fokú önfegyelemmel gyakorolnék, anélkül, hogy az eredményre fókuszálnék.
Másrészről, nehezen engedem meg magamnak, hogy időnként csak rövidített vagy könnyített gyakorlatokat végezzek, így egyáltalán nem állok neki és elslisszolom az egész feladatot, ahelyett, hogy elfogadnám, hogy belefáradtam. Vagy erőltetésbe csúszok át és bele erőszakolom magam a gyakorlásba.
Ilyenkor a niyama másik ágát, santosha elvét, azaz a külső körülmények elfogadását, az adott állapotommal való megelégedésre ajánlatos koncentrálni. Ez, mióta egyre több szeretettel tekintek magamra, mióta tudatosan odafigyelek, hogy ne teljesítés által várjak szeretetet, egyre könnyebben megy. Mégha valahol, a háttérben bennem van egy bizonyos nyugtalanság, hogy vajon ennek így jó vége lesz, hogy így is lehetek elég, nem fog e valaki a háttérből megszólalni, hogy ezt vagy azt igazán megcsinálhattam volna még?
Az igazi boldogság nem az a pillanat, amikor elönt az eufória, mert sikerült elérni a célt, hanem azok a napok, órák, amíg eljutok odáig.
